3. rész

 Levettem a sisakom és lemásztam a motorról. Valentinot barátai hátba veregették, majd megszabadult sisakjától és felém fordult.

-       Gratulálok – nyújtottam kezet, készséggel rázta meg.

-       Köszönöm.

-       Tényleg tehetséges vagy! – dicsért meg.

-       Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá, majd ő is elvigyorodott.

-       Nyert, szóval vetkőzz! - szólalt meg egyik társa.

-       Srácok.. – nézett hátra fegyelmező pillantással.

-       Most miért? – fintorgott egyikük.

-       Hagyd, igazuk van! – nyúltam overálom cipzárjához. – Az alku, az alku. – elkezdtem lehúzni a cipzárt, majd kibújtatni a kezem, de Rossi lefogott.

-       Nem kell komolyan megcsinálnod, csak kíváncsi voltam beleegyezel-e így is a versenybe – mosolygott. – Mit szólnál, ha kiváltanánk egy közös itallal? – végül is, jobb, mint monokinizni ennyi ember előtt. És még nincs is olyan késő, csak egy gyors ital és már mehetek is haza, hogy kialudjam magam.

-       Most? – mosolyodtam el, kicsit boldogabban, majd visszahúztam a cipzárt.

-       Ó, ez nem ér – sóhajtottak a srácok. Nyilván elég nőhiánya lehet némelyiknek.

-       Miért ne? – rántott vállat a bajnok.

-       Hazaviszem a motoromat és azt hiszem át is öltözök – mutattam az overálomra.

-       Egy óra múlva? – mosolygott.

-       Legyen háromnegyed – olyan könnyen megértettem vele magam, holott nem is ismerem. Ráadásul egész izgatott lettem ettől a kis italozástól. Tudom, hogy nem randi, de jó érzés kimozdulni kicsit. Öt hónapja, mióta kidobtam az exem, most megyek először bármerre is a pályán és a munkahelyen kívül.

-       Az utca végén, ahogy befordulsz a másik utcára, van egy kis bár. Mit szólsz ahhoz? – kérdezett rá.

-       Tökéletes – vigyorogtam, főként, hogy ott lakom négy másodpercre a kocsmától.

-       Akkor… - motyogta.

-       Akkor ott találkozunk – mosolyogtam bugyután, majd motoromhoz léptem és elindultam a kijárat felé.

     Szinte azonnal fel is pattantam motoromra, majd hazahajtottam.
Letusoltam, majd megpróbáltam minél jobban előhozni női oldalamat. Így még úgy sem láttak, már pedig szerettem volna, ha megismer, ki is vagyok.
Miután végeztem az órára pillantottam. Egy perc kellett, hogy leteljen a kijelölt időpont, így elindultam. Alig zártam be a lakásom ajtaját és fordultam be a sarkon, mikor megpillantottam. Egyedül sétált az épület ajtaja felé, mikor meghallottai lépteim zaját és észrevett.

-       Szia – mosolyodott el, mikor meglátott.

-       Szia – viszonoztam tettét, majd végigmértem. Farmert viselt egy egyszerű, kicsit bő pólóval. Nem volt egy tipikusan modell alkatú férfi, de mégis a kisugárzása leveszi a nőket a lábukról.  

-       Gyakrabban kellene overáll nélkül találkoznunk – mosolygott.

-       Eddig összesen kétszer találkoztunk – emlékeztettem.

-       És ez idő alatt, meg kellett mentem a monokinizéstől – vigyorgott, miközben kitárta előttem az ajtót.

-       Megjegyezném, hogy miattad kellett volna megtennem - mosolyogtam én is, miközben leültünk egyik asztalhoz.

-       Miért én tehetek arról, hogy jobban mentem? – nevetett.

-       Ugyan már. Mindketten tudtuk, hogy te fogsz nyerni. Kitalálhattál volna valami kevésbé durva tétet is – kényelembe helyeztem magam és hagytam, hogy olyan italt rendeljen, amilyet csak szeretne.

-       Már mondtam. Kíváncsi voltam, így is bevállalod-e – idézte fel újra szavait.

-       Elég őrült vagyok hozzá – rántottam vállat.

-       Így utólag elnézve, kicsit kár is, hogy nem engedtem, hogy megtedd – méregette melleimet, majd felhúzott szemöldököm láttán nevetni kezdett.

-       Azt hittem csak a hőzöngő barátaid ennyire nőhiányosak – kuncogtam.

-       Nincs nőhiányom csak szeretem a jót – nevetett.

-       Például a szexet? – vigyorogtam kajánul, majd kortyoltam a már előttünk heverő poharak egyikéből.

-       Hmm. Igen, a szex jó – kortyolt egy nagyot elégedetten. – Egyébként, Uccio mesélte, hogy a neved Elisa – vigyorgott.

-       Igen, így hívnak – bólogattam helyeslően. – Elisa Calvino – nyújtottam kezem.

-       Valentino Rossi – rázta meg vigyorogva.

-       Tényleg? – színleltem döbbenetet, melyen újra felderült.